Amikor fia merevedését mossa

ÉVEK 1 A szőlőt már régen leszedték, de még a szüret állt. Már a tanyákban új munka kezdődött; és még mindig itták az áldomást.

Nem a vidám, nótás szüret volt ez, hanem a bús szüret. Nem a hegyről megnyílott végtelen láthatár, hanem csak a ködös udvarú, üvegburás gyertyának fényköre, öngyilkos lepkék légióival: ősz és kora esték, kártya és kába bor. Nem nők s fiatalok, csak henye férfiak, zord politizálók: az elkeseredett magyarság csücsült fel a hegyre, strázsálni, míg a jövő mámorok leve forr.

Erotikus történet

Ilyen volt a Rácz Józsi halálos szürete. A hegy letarolva, a szőlőlevél vörösen fonnyadt már, csak a vincellér dolgozott a présház homályában, egy szál gyertyánál, s a Cenci ügyelt rá ösztönös asszonyi gondjával, késő estig a tömzsi kád mellett, nyomkodva, mint egy férfi, must festette sulykolójával a bugyborgó törkölyt, s veszekedve a munkások borjárandóságán; - de Józsi bácsi künn ült a présház előtt, a nagy malomkőasztalnál, vendégeinek töltögetve a bort, s amikor fia merevedését mossa hitte, hogy ő éppen úgy hasznos kötelességet teljesít, mint a felesége, sőt még fontosabbat: mert a vendég az első.

Komoly dolgokról van szó - mondogatta; s csakugyan, nem kisebb dolog kavargott itt bor gőzében, mint: Magyarország sorsa! Kavargott a bor gőzében, vergődött az éji lepkékkel, az üvegburás gyertya körül, mely olyan, olyan kis tért világított be!

S azon az estén, eső kerekedvén, beszorultak a tanya kis, földes szobájába. Sűrű volt a levegő a pipafüsttől, borgőztől, lármától és a túlzott vacsora terhétől; sűrű keserűség s mámor az agyakban.

S Józsi bácsi egyszer csak, vörösen és egy hang nélkül, leborult a székről. Lett nagy kavarodás. Cenci tipegett ide-oda a burás gyertyával, a vendégek elszéledtek, ki kocsin, ki ha éppen egy lámpást tudott kapni, a sötét hegyen át, a fiatal vincellér futott be a városba orvost fölzörgetni, de az orvos maga is szüreten volt, mire megkerítették, s odaért, már csak a beállott halált konstatálta.

Dr. Török Alexander

Így halt meg Józsi bácsi, ott fönn a présházban, a kimustrált, ősrégi fotelben, a plafonra aggatott kövér szőlőfürtök alatt. Jól meg kell rágni a pénzt.

• Babits Mihály: Halálfiai [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK]
• Sok vívódás után mégis így döntöttem, leírom.
• Milyen gyakorlatokat kell elvégezni az erekció érdekében

Cenci csak hallgatott. Ős, asszonyi ösztönök szőttek-fontak benne, sovány kis testében félénk, de szívós lélek bujkált, régóta fojtogatott fukarság lesett a szeméből és szigorú, szinte aszkétikus önzés.

Lehet gyulladás, de lehet daganatos folyamat is. Kovács Zoltán kérdése: Tisztelt Doktor Úr!

A vendégszerető Józsi bácsi mellett nem sok tere nyílt ily hajlamainak. A koszton nem lehetett spórolni, s ura tékozlásaiba sem szólhatott bele Józsi bácsi olykor négyesfogaton behajtatva Sótra, nagyszerű vásárfiát hozott Cencikének, amit szegényke titokban rosszallva, öröm nélkül, de kötelességtudó hálával és álmélkodással fogadott. Tudta pedig, hogy nem is az ő kedvéért hozta, hanem csak azért, mert úgy érezte, hogy tartozik ezzel úr voltának. Ilyenformán Cenci tehetetlen, de résen álló rezignációval nézte, szótlan és makacsul, vagyonuk naponkénti pusztulását.

Nagy tehetsége volt a rezignációhoz. De ez nem az akarat nélküli emberek bágyadt rezignációja amikor fia merevedését mossa, hanem az a makacsság, mely tud belenyugodni a sorsba, ahol nem lehet segíteni, hogy amikor fia merevedését mossa több ereje maradjon fölhasználni a legkisebb rést, melyet a Végzet orangután pénisz, s belefeszíteni akarata ékét, makacsul s keményen.

Másfél éves fia vette át a hősi halált halt ausztrál tűzoltó kitüntetését

A rés megnyílt. Adósságokat kellett rendezni, kisfiúkat illőn kiiskoláztatni. Koldus penzióból. A ház nem jövedelmezett, a szőlő pedig inkább csak ürügy a nagy szüretekre, alig termett több bort, mint amennyit Józsi bácsi maga megivott a vendégeivel Irtsad ki az erdőt, vess búzát helyébe, süss kenyeret lisztjéből reggelre! A mese királyfija kétségbeesett.

Cenci villanyos erőt nyert, mint a matematikus, nehéz problémák tornáján. Vén papokat kilincselni s tudni a nyelvükön, bókolni lila övnek és arany gyűrűnek, hivatkozni elhunyt kanonok bácsira: ez kálváriája a stipendiumnak, ahol nem kukucskál a rubrikák ablakaiból eminens. Semmi sem csekélység. És mit lehet a gyerekekben bízni? Azért kell nekik a biztos. Nem vagyon: hivatal.

Asszony volt, s nem a magyarság sorsával törődött: csak ennek a négy kis magyarnak sorsával. S a Tisza Kálmán érája volt ez, mikor a Hivatal, mint egy vas délibáb, kelt föl a magyar szemek előtt. Így gondolta ellátni fiait, s lányait is biztos állású emberekhez adva; addig is itt a szőlő, pénzt csikar belőle: a mások mámora táplálja majd az ő gyermekeit.

Cenci szigorú kordára fogta mind, a legcsekélyebb felesleges öröm vagy kiadás tilos volt.

A fiúk így - különben is Sótra menve oskolába - hamar elvadultak az anyai háztól, hol vágyaikra nem volt kikelet; a lányok a ház rabjai maradtak. Nellikét anyja a tűzhely mellé állította; vékony kis karjai korán kapkodták a forró lábasokat. Egy piros szalag a hajába: bevallhatatlan álom volt előtte. De otthon ő parancsolt anyja helyett, s megismerte a felelősség ízét. Kis úrnő volt, kis rab.

Cenci a szőlőt járta.

Híztak a fürtök, amint rájuk nézett. Ha azelőtt is így járhatta volna!

De amikor fia merevedését mossa nem hagyta. Most mászkált, azért is.

A rokonok fejüket csóválták; Döme is azt mondta, adja el a szőlőt. Bolond ez a Cenci: mert hogy tudna egy gyámoltalan amikor fia merevedését mossa, akinek a négy gyerekével is elég baja van, mindennek utánanézni, a parasztokkal veszekedni, a vincellért glédába tartani?

Cenci nem vált meg egy falat földtől sem, ami az övé volt. A gyerekei majd elprédálhatják: de ameddig ő él, neki terem! A szegény Józsit úgyis ez vitte a sírba És mintha meg akarná magát bosszulni a földön, túratta, vágatta, szívta, uzsorázta.

Útmutató: a koronavírusos betegek otthoni ápolása

Már kora hajnalban lehetett látni vékony kis alakját, mely szinte kicsire görbült, mint a szőlőtőkék; egy kampós bottal járt, s úgy öltözött, mint akármelyik templomba tipegő öreg parasztasszony.

Kezében a kövér présházkulcs és a cekker, amiben gyümölcsöt vitt haza vagy borsót, zöldbabot. A napszámosok már fönn érték a hegyen. Ameddig az Isten szeme: a Nap, addig rajtuk volt a Cenci szeme is.

Az ember maga képére formálja bálványait. Cenci paraszt lett a parasztok között; és azért imponált. Nem lehetett túljárni az eszén: azt tudta, amit ők.

ÉS van olyan fiú, ifjú, felnőtt férfi, aki egész életében csak   az anyját ismeri és szereti. Álmaiban már sok ember szeretkezett Saját anyjával. Aki ilyet nem nagyon Vesz szívre: csak az tűri könnyen életét.

És úgy élt, akár ők. És híztak a fürtök, s benn a présházban, a nagy kád oldalán egyre följebb és följebb sorakoztak a krétával írt évszámok, melyek az esztendei termést jelezték.

És Cenci hordta a bor árát a bankba, törleszteni a Józsi bácsi adósságait s azt is, amit maga vett fel a szőlőre.